„A visszaemlékezést Vivian nyolcvan éven felüli korában veti papírra, hogy végül is kije volt neki az az ismeretlen férfi, telitűzdelve életkedvvel, viháncolással, és olyan életbölcsességekkel, amelyeket a fiatal generáció olvas, olvas, de maga teljességében úgyis csak akkor fog megérteni, ha és amikor maga is eléri azt a kort és azokat a tapasztalatokat.

Mire a könyv véget ér, Vivian is jellemfejlődésen megy keresztül, felnő jelképesen és valójában is, miközben a mű meghökkenti, pimaszul megfricskázza, gördülékenyen elvarázsolja és jól elszórakoztatja az olvasót."

A teljes írás elolvasható itt