"Nagyon jókor talált meg a mű, éppen egy krízishelyzet kellős közepén voltam, amikor hirtelen leegyszerűsödik élet-halál között minden, és az ember számvetésre kényszerül: mi lesz, ha... és ha az lesz, akkor... a mű segítségemre volt az átlagosnál valami többet is felfogni a világból, mint addig, amíg nem esik át ilyen végleges gondolatokon. Lehet, hogy nem úgy van, ahogy a szerző gondolja, de hogy valami van, az biztos. Különben honnan tudnám, ha ránézek egy emberre, hogy hamarosan meg fog halni? Mitől van néha olyan érzésem, hogy egyes helyeken már jártam? Honnan tudom, hogy XY-nal ma - mindjárt - találkozni fogok, holott ennek semmi kézzel fogható jele nincs? Miért fordulhat elő az, hogy embereket első látásra utálok, holott még szalmaszálat sem tett nekem keresztbe? "

A teljes írás elolvasható itt