1053 Budapest, Királyi Pál utca 18 | Telefon: 06-1-266-0274

Részletes keresés


Terhességem története


Van egy gyönyörű kislányom, Miri, akit nagyon szeretek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy gyermeket hozhattam a világra, mivel tudom, hogy ez sokaknak nem adatik meg, de őszintén be kell vallanom valamit: a terhesség és a szülés komolyan próbára tett. A várandósságom alatt nagyon örültem volna olyan olvasnivalónak, amely az éppen átélt érzéseimről szól. Mivel nem találtam ilyet, saját tervet kellett kidolgoznom, hogy boldognak, egészségesnek és szépnek érezzem magam. Ezeket a tippeket, ötleteket, tapasztalatokat osztom meg most a Gombos Könyvek olvasóival!

Amikor nehezen jön a baba, ne add fel!
„Szívem, annyira jó lenne, ha végre lenne már egy kisbabánk!” – házasságunk negyedik évében ezt mondogattuk unos-untalan egymásnak. Az orvosom biztatott, de azt is elmondta, így nem lesz könnyű teherbe esni. Ha tényleg gyereket szeretnék, akkor le kell állnom. Arra kért, hagyjak fel valamelyik munkámmal, a rádióval vagy a tévével. Ráadásul éppen akkor kezdtünk építkezni. Bár a körülmények nem voltak ideálisak ? hozzáteszem, soha nem érezzük annak ?, az égiek mégis azt akarták, hogy babánk legyen!

Az első gyanús jelek. Lehet, hogy babánk lesz?
Feszült voltam, már a második terhességi tesztet vetettem meg a barátnőmmel! Élő adás előtt pár perccel rohantam ki a mosdóba a teszttel, ami szintén pozitív lett. „Istenem, forog velem a világ, remeg a térdem, elsírom magam örömömben!” Még soha nem ragyogtam így a tévében. Ez a „várandós kisugárzás” az első jele annak, hogy gyermekünk lesz. Egy orvos-néző levélben azonnal gratulált is a terhességemhez. A belgyógyász ismerősöm pedig a járásomból állapította meg, hogy gyermeket várok – állítólag elkezdtem előretolni a pocakomat.

Hogyan mondjam el neked? Szülők leszünk!
Nem tudom, hogyan vezettem haza. Le sem vettem a szemem a kétcsíkos terhességi tesztről, amely az anyósülésen volt. Hazaérve odamentem a férjemhez, Albertóhoz, megcsókoltam, és letettem elé a tesztet. „Apa leszel” – mondtam neki halk hangon. Mire ő a kezébe temette az arcát és sírt, majd pár másodperccel később hátrabicsaklott a feje és nevetni kezdett. Teljes zavarodottság. „Jaj, kicsi, mi lesz?” ? kérdezte, és úrrá lett rajta a pánik, amin én már túlvoltam. A baba, amit annyira szerettünk volna, a körülmények miatt tényleg nem a legjobbkor jött. Na de sebaj, majd lesz valahogy, a lényeg, hogy végre sikerült!

Te jó ég, mi történik velem? Undor és öklendezés.
Bőszen számolgattam, vajon meddig tudok még dolgozni. Aztán jött az, amivel nem számoltam. Az émelygős korszak. Nálam ez hajnalban, napközben és késő este is előfordult, olyan heves tünetekkel, amelyeket végül orvosolni kellett. A 9. héttől mindennap kaptam injekciót. Az émelygést bármi kiválthatta, még a férjem közelsége, csókja is zavart. Nehéz időszak volt.

Orvosi vizsgálatok. Fő a nyugalom!
Igen, most már teljesen biztos, hogy babát várok! Láttam is, olyan kis paca, vagy inkább pont? A lényeg, hogy már 5 hetes ? ezt állapították meg az első ultrahangvizsgálaton. A többi ellenőrzést – még legalább hét volt – alig bírtam kivárni, imádtam több dimenzióban nézni a kisbabánkat. Két vizsgálat, az AFP és a toxoplazma-szűrés kisebbfajta riadalmat keltett nálunk. Az AFP eredménye, amely kimutatja például a nyitott gerinc veszélyét, igazából akkor megbízható, ha a vizsgálatot a 16. héten végzik el. De az itthoni, riasztó eredményt a Londonba kiküldött minta negatív eredménye szerencsére felülírta. A toxoplazmózist kutyáktól, macskáktól, sőt mosatlan gyümölcsöktől is el lehet kapni. Hát persze, hogy nálam kimutatták, nem csoda, hiszen születésem óta állatok vesznek körül. Meg kellett ismételni a vizsgálatot, újabb vérvétel, újabb várakozás, újabb aggodalom. Egy hónappal később derült ki, hogy gyermekkori a fertőzés, már védett vagyok ellene. Bizony, nagy kő esett le a szívemről! Terheléses cukorvizsgálatra a 25. héten mentem. A 35–36. héttől folyamatosan jártam CTG-vizsgálatra. Ezzel ellenőrzik a magzati szívhangot és a méhtevékenységet. Nem voltam feldobva az állandó monitorozástól, de fő a biztonság! Kismamák, kitartás! Már nincs sok hátra!

Emlékek, Babanapló
Volt egy kis dobozom, a kezdetek óta abban gyűjtöttem az „ereklyéket”. A terhességi teszteket, fotókat a gömbölyödő pocakomról, UH-felvételeket. A sok fizikai nyűg közepette ez tartotta bennem az első pillanat lelkesedését. Így született meg 2008 folyamán az interaktív, beírós-beragasztós Babanapló, amelyet a saját tapasztalataim és a kismamák igényei alapján állítottam össze. A Gombos Könyvek előzménye volt ez a kiadvány, első közös gyermekem a kiadóval. A Babanapló megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend, amihez nagyban hozzájárul – az olvasók visszajelzése szerint – visszafogott, ízlésesen szép megjelenése.

Ki az ott a tükörben? Öltözködj kényelmesen és szépen!
Néha, a nagy hasam láttán, elveszítettem az önbizalmamat, és egyáltalán nem éreztem magam vonzónak. Televíziós műsorvezetőként mindig is oda kellett figyelnem a külsőmre, akkor pedig különösen, amikor várandós voltam. Nem akartam a terhességet ürügyként használni az elslamposodásra. Ez persze nem könnyű, amikor kéthetente változik a testünk. Szerencsére a mai kismamaholmik szépek, divatosak, és a régi zsákruháknál egy picit többet is engednek láttatni. A jól megválasztott kismamaruha szülés után még sokáig hordható, például a terhesfarmeromat semmiért nem adnám!

Kórházlátogatás. Hurrá, itt fogok szülni!
Az álmaim ekkor már másról sem szóltak, mint ordításról és fájdalomról. Állandóan vajúdás közben láttam magam egy ronda, zöld kórteremben, ahol a lábam középkori kínzóeszközhöz van szíjazva. Elnevettem magam, amikor megérkeztünk a MÁV Kórház szülészetére. A valóságban szerencsére minden más. Az orvosom vezetett körbe a szülészeten, ahol tisztaság és nyugalom volt, igazi családias hangulat. Bekukkanthattam a modern szülőszobákba, megnézhettem a vajúdást könnyítő eszközöket, és közben arról beszélgettünk, mi vár rám. Találkozhattam azokkal, akik majd körülvesznek, a szülésznővel és az aneszteziológussal. A nyílt napot mindenkinek ajánlom, mert nagyon megnyugtató.

A szülés. Végre a karomba vehetlek, kicsikém!
2008. október 22-én reggel szívhangellenőrzésre mentünk a kórházba. Előző éjjel voltak kisebb fájásaim, de azt nem gondoltam, hogy már haza sem enged az orvosom. Azt mondta: „Nagy nap ez a mai!” De amikor látta, hogy kezdek elsápadni, gyorsan hozzátette: „Ma van a születésnapja.” Ezen persze jót nevettem, akkor még nem fogtam fel, hogy a gyermekemé is ez lesz! Délután három körül erősödni, sűrűsödni kezdtek a fájások, ekkor már a szülőszobában feküdtem, a férjem pedig mellettem a vajúdást könnyítő ágyon. Két órával később kaptam epidurális érzéstelenítést, amikor már könyörögtem a segítségért. Beindult a szülés és magamon kívül voltam a fájdalomtól. Két fájás között eszméltem rá, hogy a férjem miért húzódott el mellőlem. Zsebkendőjét markolászva pityergett a sarokban, attól szenvedett, hogy nem tud nekem segíteni, átvállalni a fájdalom terhét. Nagyjából 5 órával később, 21 óra 56 perckor született meg Miranda, 52 centivel és 3590 grammal. Minden nehézség, fizikai fájdalom és a sokszor ijesztő változások ellenére – a csoda nem marad el! Kívánok nektek örömteli perceket a gyermekeitekhez és a Gombos Könyvekhez!

 


Minden jog fenntartva ©2011 Partvonal Kiadó
1053 Budapest, Királyi Pál utca 18.
Telefon: 06-1-266-0274
Adószám: 13386047-2-41
Bankszámla száma: 10700691-22708201-51100005


Bankkártyás fizetési szolgáltató: CIB Bank